| 1. | És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. |
| 2. | Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó. |
| 3. | Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. |
| 4. | Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; |
| 5. | Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. |
| 6. | És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. |
| 7. | És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. |
| 8. | Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. |
| 9. | És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. |
| 10. | És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: |
| 11. | Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. |
| 12. | Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. |
| 13. | És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: |
| 14. | Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! |
| 15. | És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk. |
| 16. | Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. |
| 17. | És ezt látván, elhirdeték, ami nékik a gyermek felől mondatott vala. |
| 18. | És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak. |
| 19. | Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. |
| 20. | A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nékik megmondatott. |
| 21. | És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, amint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. |
| 22. | Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. |
| 23. | (Amint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), |
| 24. | És hogy áldozatot adjanak, aszerint amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat. |
| 25. | És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. |
| 26. | És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. |
| 27. | És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, |
| 28. | Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: |
| 29. | Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: |
| 30. | Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, |
| 31. | Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; |
| 32. | Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. |
| 33. | József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, amiket ő felőle mondottak. |
| 34. | És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; |
| 35. | Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. |
| 36. | És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, |
| 37. | És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. |
| 38. | Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. |
| 39. | És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. |
| 40. | A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. |
| 41. | Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. |
| 42. | És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; |
| 43. | És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; |
| 44. | Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; |
| 45. | És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. |
| 46. | És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, amint őket hallgatta, és kérdezgette őket. |
| 47. | És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. |
| 48. | És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. |
| 49. | Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? |
| 50. | De ők nem érték e beszédet, amit ő nékik szóla. |
| 51. | És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. |
| 52. | Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. |