1.	És felele a témáni Elifáz, és monda:
2.	Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3.	Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4.	A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5.	Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6.	Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7.	Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8.	Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9.	Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10.	Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11.	Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12.	Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13.	Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14.	Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15.	Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16.	Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17.	Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18.	Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19.	Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20.	Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21.	Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?