| 1. | Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. |
| 2. | Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! |
| 3. | Szükség és éhség miatt összeaszottak, akik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. |
| 4. | Akik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. |
| 5. | Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. |
| 6. | Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. |
| 7. | A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. |
| 8. | Esztelen legények, sőt becstelen fiak, akiket kivertek az országból. |
| 9. | És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! |
| 10. | Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. |
| 11. | Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. |
| 12. | Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. |
| 13. | Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. |
| 14. | Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. |
| 15. | Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. |
| 16. | Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. |
| 17. | Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. |
| 18. | A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. |
| 19. | A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. |
| 20. | Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! |
| 21. | Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harcolsz ellenem. |
| 22. | Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. |
| 23. | Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; |
| 24. | De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? |
| 25. | Avagy nem sírtam-é azon, akinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? |
| 26. | Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. |
| 27. | Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. |
| 28. | Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. |
| 29. | Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a struc madaraknak. |
| 30. | Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. |
| 31. | Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává. |