1.	Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
2.	És megvásároltam az övet, amint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.
3.	És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:
4.	Vedd az övet, amelyet vásároltál, amely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.
5.	És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, amint megparancsolta nékem az Úr.
6.	Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, amely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
7.	És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, ahová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
8.	És szóla az Úr nékem, mondván:
9.	Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
10.	Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen.
11.	Mert amiként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
12.	Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?
13.	Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;
14.	És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!
15.	Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!
16.	Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja!
17.	Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.
18.	Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája!
19.	A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, aki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
20.	Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, akik északról jőnek! Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?
21.	Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?
22.	És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
23.	Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.
24.	Azért szétszórom őket, amint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
25.	Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
26.	Azért én is arcodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
27.	A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?