1. |
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. |
2. |
Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? |
3. |
A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. |
4. |
Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. |
5. |
Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! |
6. |
És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket! |
7. |
Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. |
8. |
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok. |
9. |
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. |
10. |
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök. |
11. |
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, aki belé adá az ő szentséges lelkét? |
12. |
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, aki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? |
13. |
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! |
14. |
Mint a barmot, amely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! |
15. |
Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem! |
16. |
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. |
17. |
Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! |
18. |
Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet. |
19. |
Olyanok lettünk, mint akiken eleitől fogva nem uralkodtál, akik felett nem neveztetett neved. |