| 1. | Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére? |
| 2. | Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harcon hullottak el! |
| 3. | Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; akik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire. |
| 4. | Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett. |
| 5. | Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, amely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik. |
| 6. | És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít. |
| 7. | És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé. |
| 8. | És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére, |
| 9. | És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét. |
| 10. | És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek; |
| 11. | És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, aki ezt cselekvé, és aki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok! |
| 12. | És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre, |
| 13. | És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! |
| 14. | És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura. |
| 15. | Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: |
| 16. | Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint aki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! |
| 17. | Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, |
| 18. | Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! |
| 19. | És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. |
| 20. | És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, |
| 21. | S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; |
| 22. | S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki; |
| 23. | S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; |
| 24. | S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. |
| 25. | Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá. |