1. |
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. |
2. |
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképpen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották. |
3. |
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. |
4. |
Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. |
5. |
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. |
6. |
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: |
7. |
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, amint előbb mondva volt, Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. |
8. |
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. |
9. |
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. |
10. |
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól. |
11. |
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. |
12. |
Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. |
13. |
És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. |
14. |
Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. |
15. |
Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. |
16. |
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. |