| 1. | És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, ami rátok következik a messze jövőben. |
| 2. | Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra. |
| 3. | Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. |
| 4. | Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. |
| 5. | Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök. |
| 6. | Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. |
| 7. | Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben. |
| 8. | Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. |
| 9. | Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? |
| 10. | Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek. |
| 11. | Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. |
| 12. | Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai. |
| 13. | Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Cídonig ér. |
| 14. | Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. |
| 15. | S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. |
| 16. | Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. |
| 17. | Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. |
| 18. | Szabadításodra várok Uram! |
| 19. | Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába. |
| 20. | Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. |
| 21. | Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves. |
| 22. | Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. |
| 23. | Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: |
| 24. | De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. |
| 25. | Atyád Istenétől, aki segéljen; a mindenhatótól, aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. |
| 26. | Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára. |
| 27. | Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. |
| 28. | Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg. |
| 29. | És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. |
| 30. | Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. |
| 31. | Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is. |
| 32. | Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól. |
| 33. | És elvégezé Jákób amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték. |