| 1. | És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök: |
| 3. | És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Ímé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat. |
| 4. | És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt. |
| 5. | És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül. |
| 6. | Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elvesszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok. |
| 7. | És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 8. | De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, akik megmenekedtek a fegyvertől a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban. |
| 9. | Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tőlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok előtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint; |
| 10. | És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt. |
| 11. | Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el; |
| 12. | Aki messze van, döghalál miatt hal meg, aki közel van, fegyver miatt esik el, és aki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok. |
| 13. | És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az ő oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, ahol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak. |
| 14. | Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr! |