1. |
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
2. |
Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait, |
3. |
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony. |
4. |
Születésed pedig ilyen volt: amely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak. |
5. |
Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, amely napon születtél. |
6. |
Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj! |
7. |
Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál. |
8. |
Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém. |
9. |
És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal. |
10. |
És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel. |
11. |
És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereceket kezeidre és láncot nyakadra. |
12. |
És adtam orrperecet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre. |
13. |
És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál. |
14. |
És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, amelyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten. |
15. |
De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint! |
16. |
És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz. |
17. |
És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál. |
18. |
És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök. |
19. |
És az én eledelemet, melyet néked adtam, lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten. |
20. |
És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból, |
21. |
Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád? |
22. |
És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál. |
23. |
És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,) |
24. |
Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utcán. |
25. |
És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítád paráznaságodat. |
26. |
És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestűekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj. |
27. |
És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, akik átallák fajtalan útadat. |
28. |
S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg. |
29. |
És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg. |
30. |
Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakoncátlan rima cselekedeteit! |
31. |
Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utcán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért. |
32. |
Te házasságtörő asszony! férje helyett idegeneket fogad el! |
33. |
Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretődnek, így megvásárlád őket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől paráznaságidért. |
34. |
És lőn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért ők nem adának néked, így lőn különbséged. |
35. |
Azért te rima, halld meg az Úr beszédét! |
36. |
Így szól az Úr Isten: amiatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretőiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál: |
37. |
Ezokáért ímé egybegyűjtöm minden szeretődet, kiknek kedves valál, és mindazokat, akiket szerettél, együtt azokkal, akiket gyűlöltél, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől, és föltakarom mezítelenségedet előttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet. |
38. |
És megítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben. |
39. |
És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetődet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul. |
40. |
És összehoznak gyűlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel. |
41. |
És megégetik házaidat tűzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé. |
42. |
És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom. |
43. |
Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett. |
44. |
Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: Aminémű az anya, olyan a leánya is. |
45. |
Anyád leánya vagy te, aki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, akik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus. |
46. |
És a te nénéd Samaria vala, ő és leányai, ki balkezed felől lakik vala; és öcséd, aki jobbkezed felől lakik vala, Sodoma és leányai. |
47. |
És nem az ő útaikon jártál, és nem az ő útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban. |
48. |
Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, amint cselekedtél te és a te leányaid. |
49. |
Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. |
50. |
És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam. |
51. |
És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, amelyeket cselekvél. |
52. |
Te is azért viseld gyalázatodat, amelyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád. |
53. |
És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette; |
54. |
Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel. |
55. |
És nőtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba. |
56. |
És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján, |
57. |
Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod; amiképpen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül? |
58. |
Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr. |
59. |
Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet: |
60. |
Én megemlékezem frigyemről, amelyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek veled. |
61. |
És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, akik nagyobbak nálad, együtt azokkal, akik kisebbek, s adom őket néked leányaidul, de nem a te frigyedből. |
62. |
És én megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr. |
63. |
Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten. |