| 1. | Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába. |
| 2. | És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, akik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához; |
| 3. | És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez. |
| 4. | Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, akit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, akik még megmaradtak. |
| 5. | És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. |
| 6. | És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái. |
| 7. | Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel vágatom le őt az ő földjében. |
| 8. | És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment. |
| 9. | És hallván Tirháka felől, a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén: |
| 10. | Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, akiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem. |
| 11. | Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é? |
| 12. | Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, akiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, akik Thelasárban voltak? |
| 13. | Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva? |
| 14. | És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt; |
| 15. | És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! aki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; |
| 16. | Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent. |
| 17. | Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait. |
| 18. | És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket. |
| 19. | Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten! |
| 20. | Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam. |
| 21. | Ez az, amit az Úr ő felőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya. |
| 22. | Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen! |
| 23. | Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe. |
| 24. | Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét. |
| 25. | Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat; |
| 26. | És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona. |
| 27. | És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat; |
| 28. | A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, amely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen eljöttél. |
| 29. | Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, ami magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek. |
| 30. | És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül. |
| 31. | Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt! |
| 32. | Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette. |
| 33. | Azon az úton, amelyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. |
| 34. | És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért. |
| 35. | És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolcvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek. |
| 36. | És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt. |
| 37. | És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette. |