| 1. | Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. |
| 2. | És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. |
| 3. | És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. |
| 4. | És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. |
| 5. | Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és citerákkal, Asáf pedig cimbalmokkal énekel vala; |
| 6. | Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. |
| 7. | Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. |
| 8. | Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. |
| 9. | Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. |
| 10. | Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, akik az Urat keresik. |
| 11. | Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen. |
| 12. | Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. |
| 13. | Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! |
| 14. | Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! |
| 15. | Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig; |
| 16. | Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. |
| 17. | Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, |
| 18. | Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. |
| 19. | Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; |
| 20. | Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: |
| 21. | Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. |
| 22. | Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. |
| 23. | Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. |
| 24. | Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; |
| 25. | Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; |
| 26. | Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. |
| 27. | Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. |
| 28. | Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! |
| 29. | Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. |
| 30. | Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. |
| 31. | Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! |
| 32. | Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, ami azon van. |
| 33. | Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. |
| 34. | Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. |
| 35. | És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! |
| 36. | Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. |
| 37. | Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, |
| 38. | Obed-Edomot és az ő hatvannyolc atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. |
| 39. | Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala; |
| 40. | Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, |
| 41. | Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, akik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. |
| 42. | És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, cimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé. |
| 43. | Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja. |