1. vers
KG | Énekek éneke, mely Salamoné. |
KJV | The song of songs, which is Solomon's. |
2. vers
KG | Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. |
KJV | Let him kiss me with the kisses of his mouth: for thy love is better than wine. |
3. vers
KG | A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. |
KJV | Because of the savour of thy good ointments thy name is as ointment poured forth, therefore do the virgins love thee. |
4. vers
KG | Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. |
KJV | Draw me, we will run after thee: the king hath brought me into his chambers: we will be glad and rejoice in thee, we will remember thy love more than wine: the upright love thee. |
5. vers
KG | Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. |
KJV | I am black, but comely, O ye daughters of Jerusalem, as the tents of Kedar, as the curtains of Solomon. |
6. vers
KG | Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem. |
KJV | Look not upon me, because I am black, because the sun hath looked upon me: my mother's children were angry with me; they made me the keeper of the vineyards; but mine own vineyard have I not kept. |
7. vers
KG | Mondd meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? |
KJV | Tell me, O thou whom my soul loveth, where thou feedest, where thou makest thy flock to rest at noon: for why should I be as one that turneth aside by the flocks of thy companions? |
8. vers
KG | Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. |
KJV | If thou know not, O thou fairest among women, go thy way forth by the footsteps of the flock, and feed thy kids beside the shepherds' tents. |
9. vers
KG | A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. |
KJV | I have compared thee, O my love, to a company of horses in Pharaoh's chariots. |
10. vers
KG | Szépek a te orcáid a halántékra való láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban. |
KJV | Thy cheeks are comely with rows of jewels, thy neck with chains of gold. |
11. vers
KG | Arany láncokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. |
KJV | We will make thee borders of gold with studs of silver. |
12. vers
KG | Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. |
KJV | While the king sitteth at his table, my spikenard sendeth forth the smell thereof. |
13. vers
KG | Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. |
KJV | A bundle of myrrh is my well-beloved unto me; he shall lie all night betwixt my breasts. |
14. vers
KG | Mint az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. |
KJV | My beloved is unto me as a cluster of camphire in the vineyards of Engedi. |
15. vers
KG | Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. |
KJV | Behold, thou art fair, my love; behold, thou art fair; thou hast doves' eyes. |
16. vers
KG | Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. |
KJV | Behold, thou art fair, my beloved, yea, pleasant: also our bed is green. |
17. vers
KG | A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa. |
KJV | The beams of our house are cedar, and our rafters of fir. |