1. vers
KG Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, akik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik.
KJV So I returned, and considered all the oppressions that are done under the sun: and behold the tears of such as were oppressed, and they had no comforter; and on the side of their oppressors there was power; but they had no comforter.
2. vers
KG És dicsérém én a megholtakat, akik már meghaltak vala, az élők felett, akik még élnek;
KJV Wherefore I praised the dead which are already dead more than the living which are yet alive.
3. vers
KG De mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.
KJV Yea, better is he than both they, which hath not yet been, who hath not seen the evil work that is done under the sun.
4. vers
KG És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
KJV Again, I considered all travail, and every right work, that for this a man is envied of his neighbour. This is also vanity and vexation of spirit.
5. vers
KG A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.
KJV The fool foldeth his hands together, and eateth his own flesh.
6. vers
KG Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.
KJV Better is an handful with quietness, than both the hands full with travail and vexation of spirit.
7. vers
KG Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.
KJV Then I returned, and I saw vanity under the sun.
8. vers
KG Van oly ember, aki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
KJV There is one alone, and there is not a second; yea, he hath neither child nor brother: yet is there no end of all his labour; neither is his eye satisfied with riches; neither saith he, For whom do I labour, and bereave my soul of good? This is also vanity, yea, it is a sore travail.
9. vers
KG Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból.
KJV Two are better than one; because they have a good reward for their labour.
10. vers
KG Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.
KJV For if they fall, the one will lift up his fellow: but woe to him that is alone when he falleth; for he hath not another to help him up.
11. vers
KG Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegesznek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
KJV Again, if two lie together, then they have heat: but how can one be warm alone?
12. vers
KG Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
KJV And if one prevail against him, two shall withstand him; and a threefold cord is not quickly broken.
13. vers
KG Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki nem szenvedi el az intést többé.
KJV Better is a poor and a wise child than an old and foolish king, who will no more be admonished.
14. vers
KG Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született.
KJV For out of prison he cometh to reign; whereas also he that is born in his kingdom becometh poor.
15. vers
KG Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; aki amannak helyére lépendő vala.
KJV I considered all the living which walk under the sun, with the second child that shall stand up in his stead.
16. vers
KG És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, akiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!
KJV There is no end of all the people, even of all that have been before them: they also that come after shall not rejoice in him. Surely this also is vanity and vexation of spirit.