| 1. | Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emésszen cédrusaid közt! |
| 2. | Jajgass te ciprus, mert esik a cédrus, leomlott, ami legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő. |
| 3. | Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége! |
| 4. | Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, |
| 5. | Amelyeket leölnek az ő tulajdonosaik, anélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik őket. |
| 6. | Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből! |
| 7. | Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálcát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat. |
| 8. | És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem. |
| 9. | És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát. |
| 10. | És vevém egyik pálcámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, amelyet az összes népekkel kötöttem. |
| 11. | És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, akik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez. |
| 12. | És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül. |
| 13. | És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé. |
| 14. | Majd eltörém a másik pálcámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között. |
| 15. | És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot. |
| 16. | Mert ímé, én pásztort állítok e földre, aki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli. |
| 17. | Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék. |