| 1. | Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? |
| 2. | Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szerzettél és amelyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol! |
| 3. | Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! |
| 4. | Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. |
| 5. | Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. |
| 6. | Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. |
| 7. | Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. |
| 8. | Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. |
| 9. | Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná: meddig tart ez? |
| 10. | Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? |
| 11. | Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! |
| 12. | Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, aki szabadításokat mível e föld közepette. |
| 13. | Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a cethalak fejeit a vizekben. |
| 14. | Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. |
| 15. | Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. |
| 16. | Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. |
| 17. | Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. |
| 18. | Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. |
| 19. | Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen! |
| 20. | Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. |
| 21. | A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. |
| 22. | Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, amelylyel naponként illet téged a bolond! |
| 23. | Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, amely szüntelen nevekedik! |