1. |
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? |
2. |
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szerzettél és amelyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol! |
3. |
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! |
4. |
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. |
5. |
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. |
6. |
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. |
7. |
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. |
8. |
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. |
9. |
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná: meddig tart ez? |
10. |
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? |
11. |
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! |
12. |
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, aki szabadításokat mível e föld közepette. |
13. |
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a cethalak fejeit a vizekben. |
14. |
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. |
15. |
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. |
16. |
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. |
17. |
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. |
18. |
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. |
19. |
Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen! |
20. |
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. |
21. |
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. |
22. |
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, amelylyel naponként illet téged a bolond! |
23. |
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, amely szüntelen nevekedik! |