1. |
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. |
2. |
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. |
3. |
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! |
4. |
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. |
5. |
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. |
6. |
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. |
7. |
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. |
8. |
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam. |
9. |
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! |
10. |
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? |
11. |
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! |
12. |
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. |
13. |
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. |