1.	Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2.	Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3.	Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4.	Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5.	Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6.	Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7.	Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak?
8.	Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9.	Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10.	Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11.	Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12.	A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13.	Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14.	Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15.	Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16.	Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17.	És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18.	Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19.	Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20.	Akik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21.	Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22.	Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23.	Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24.	És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!