1.	És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.	És elváltozék előttök, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.	És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ő vele.
4.	Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5.	Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6.	És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének.
7.	Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8.	Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9.	És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10.	És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11.	Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12.	De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13.	Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
14.	És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15.	És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16.	És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17.	Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
18.	És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19.	Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20.	Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21.	Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
22.	Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23.	És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24.	Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.	Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.	Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27.	De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.