| 1. | És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. |
| 2. | És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: |
| 3. | Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. |
| 4. | És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. |
| 5. | Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. |
| 6. | Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. |
| 7. | Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. |
| 8. | Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. |
| 9. | És monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja. |
| 10. | Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. |
| 11. | Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, |
| 12. | Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. |
| 13. | És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? |
| 14. | A magvető az ígét hinti. |
| 15. | Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. |
| 16. | És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, |
| 17. | De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. |
| 18. | A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az ígét hallják, |
| 19. | De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. |
| 20. | A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. |
| 21. | És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? |
| 22. | Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. |
| 23. | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. |
| 24. | És monda nékik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik halljátok. |
| 25. | Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. |
| 26. | És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. |
| 27. | És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. |
| 28. | Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. |
| 29. | Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. |
| 30. | És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? |
| 31. | A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, |
| 32. | És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. |
| 33. | És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy amint megérthetik vala. |
| 34. | Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. |
| 35. | Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. |
| 36. | Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. |
| 37. | Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. |
| 38. | Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? |
| 39. | És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. |
| 40. | És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? |
| 41. | És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? |