| 1. | Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, |
| 2. | Amint nékünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: |
| 3. | Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, |
| 4. | Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál. |
| 5. | Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. |
| 6. | És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. |
| 7. | És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. |
| 8. | Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, |
| 9. | A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. |
| 10. | És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; |
| 11. | Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. |
| 12. | És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. |
| 13. | Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. |
| 14. | És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; |
| 15. | Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. |
| 16. | És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. |
| 17. | És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. |
| 18. | És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. |
| 19. | És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. |
| 20. | És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben. |
| 21. | A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. |
| 22. | És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. |
| 23. | És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. |
| 24. | E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: |
| 25. | Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. |
| 26. | A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, |
| 27. | Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. |
| 28. | És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. |
| 29. | Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! |
| 30. | És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. |
| 31. | És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. |
| 32. | Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; |
| 33. | És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! |
| 34. | Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? |
| 35. | És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. |
| 36. | És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: |
| 37. | Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. |
| 38. | Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. |
| 39. | Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; |
| 40. | És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. |
| 41. | És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; |
| 42. | És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. |
| 43. | És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? |
| 44. | Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. |
| 45. | És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott. |
| 46. | Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, |
| 47. | És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. |
| 48. | Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. |
| 49. | Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! |
| 50. | És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik. |
| 51. | Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. |
| 52. | Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. |
| 53. | Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. |
| 54. | Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. |
| 55. | (Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! |
| 56. | Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. |
| 57. | Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. |
| 58. | És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele. |
| 59. | És lőn nyolcad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. |
| 60. | És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. |
| 61. | És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék. |
| 62. | És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? |
| 63. | Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. |
| 64. | És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. |
| 65. | És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. |
| 66. | És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele. |
| 67. | És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: |
| 68. | Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, |
| 69. | És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, |
| 70. | Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, |
| 71. | Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek; |
| 72. | Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, |
| 73. | Az esküvésről, amelylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, |
| 74. | Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. |
| 75. | Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. |
| 76. | Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; |
| 77. | És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. |
| 78. | A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amelylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, |
| 79. | Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! |
| 80. | A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek. |