1.	Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2.	És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3.	És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4.	Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5.	És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6.	Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7.	A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8.	Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9.	Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10.	De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11.	És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.