1.	Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2.	Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3.	Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4.	A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5.	Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6.	Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7.	Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8.	Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9.	Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10.	Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11.	Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!
12.	Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13.	És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van?
14.	Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15.	Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak;
16.	Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17.	Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18.	Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19.	Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20.	Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21.	Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22.	Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23.	Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24.	Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25.	És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.
26.	Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.
27.	Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28.	Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29.	Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30.	Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.