| 1. | Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: |
| 2. | Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? |
| 3. | Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít. |
| 4. | Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! |
| 5. | Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. |
| 6. | A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. |
| 7. | Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? |
| 8. | Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? |
| 9. | Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? |
| 10. | Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. |
| 11. | Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled? |
| 12. | Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? |
| 13. | Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? |
| 14. | Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? |
| 15. | Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: |
| 16. | Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! |
| 17. | Elmondom néked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el; |
| 18. | Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; |
| 19. | Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. |
| 20. | Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. |
| 21. | A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! |
| 22. | Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. |
| 23. | Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. |
| 24. | Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. |
| 25. | Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; |
| 26. | Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. |
| 27. | Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára; |
| 28. | És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak: |
| 29. | Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. |
| 30. | Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. |
| 31. | Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. |
| 32. | Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. |
| 33. | Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. |
| 34. | Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. |
| 35. | Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel. |