| 1. | És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az Úr Jeremiásnak, mondván: |
| 2. | Végy elő egy könyvet, és mind írd belé a szókat, amiket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, amelyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig. |
| 3. | Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, amelyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az ő gonosz útáról, és megbocsássam az ő bűnöket és vétköket. |
| 4. | És előhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, amelyeket az Úr szólott vala néki. |
| 5. | És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába. |
| 6. | Azért te menj be, és a könyvből, amelyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek hallatára az Úrnak házában bőjti napon, és az egész Júdának hallatára, akik felgyülnek az ő városaikból, olvasd el nékik. |
| 7. | Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az ő gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és felháborodása, amelylyel szólott az Úr e nép ellen! |
| 8. | Báruk pedig, a Néria fia, mind aszerint cselekedék, amint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvből az Úrnak szavát, az Úrnak házában. |
| 9. | És Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban bőjtre hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, amely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe. |
| 10. | És elolvasá Báruk a könyvből Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felső pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára. |
| 11. | És hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvből. |
| 12. | És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a főemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi főember is. |
| 13. | És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, amelyeket hallott vala a könyvből, mikor olvasá Báruk a nép hallatára. |
| 14. | Azért elküldék mind a főemberek Jéhudit, aki Natániának fia vala, aki Selémiának fia vala, aki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, amelyből olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk, a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok. |
| 15. | És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára. |
| 16. | És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve tekintettek egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak. |
| 17. | Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az ő szájából? |
| 18. | És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával. |
| 19. | És mondának a főemberek Báruknak: Menj el, rejtőzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok. |
| 20. | És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára. |
| 21. | És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama főemberek hallatára, akik a király előtt állnak vala. |
| 22. | A király pedig a téli házban ül vala a kilencedik hónapban, és a tűz ég vala előtte. |
| 23. | És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tűzbe hajítá, amely a tűzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tűzben, amely a tűzhelyen vala. |
| 24. | Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, akik hallják vala mind e szókat. |
| 25. | Sőt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok. |
| 26. | Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek, a Hammélek fiának, és Sérajának, az Azriel fiának, és Selémiának, az Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az Úr elrejté őket. |
| 27. | Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, amelyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván: |
| 28. | Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, amelyek az elébbi könyvben valának, amelyet Jojákim, a Júda királya megégetett. |
| 29. | És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljő a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belőle embert és állatot? |
| 30. | Azért ezt mondja az Úr Jojákim felől, a Júda királya felől: Nem lesz néki, aki a Dávid székébe üljön, és az ő holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre. |
| 31. | És megbüntetem őt, és az ő magvát, és az ő szolgáit az ő bűneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, amelyről szólottam nékik, de nem hallgattak meg. |
| 32. | Azért más könyvet vőn Jeremiás, és adá azt Báruknak, az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, amelyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tűzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az elébbiekhez. |