| 1. | Az a szó, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendő a Nabukodonozor tizennyolcadik esztendeje. |
| 2. | És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcnek pitvarában, amely a Júda királyának házában vala. |
| 3. | Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be őt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Ímé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt? |
| 4. | És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezéből, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit. |
| 5. | És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom őt, azt mondja az Úr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok. |
| 6. | És monda Jeremiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván: |
| 7. | Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed. |
| 8. | Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöc pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez. |
| 9. | Azért megvevém Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, amely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. |
| 10. | És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen. |
| 11. | Ezután kezembe vevém a vétel felől való levelet, amely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is. |
| 12. | És a vétel felől való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, aki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, akik be valának írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, akik ülnek vala a tömlöc pitvarában. |
| 13. | És parancsolék Báruknak azok szemei előtt, mondván: |
| 14. | Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak. |
| 15. | Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni e földön. |
| 16. | És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felől való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván: |
| 17. | Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted! |
| 18. | Aki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és aki az atyák bűnéért az ő fiaik keblében fizetsz meg ő utánok, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek Ura! |
| 19. | Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetű, akinek szemei jól látják az emberek fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az ő útai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint; |
| 20. | Aki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén és mind e napiglan mind Izráel földén, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, amint ez mai nap is megvan. |
| 21. | És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel. |
| 22. | És nékik adtad e földet, amely felől megesküdtél az ő atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet. |
| 23. | És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, amiket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad. |
| 24. | Ímé, a sáncok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, akik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És amit szólottál, meglett, ímé látod is. |
| 25. | És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik. |
| 26. | És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván: |
| 27. | Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem? |
| 28. | Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt. |
| 29. | És bemennek a Káldeusok, akik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tűzzel és felégetik azt, és a házakat is, amelyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek. |
| 30. | Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr. |
| 31. | Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, amelyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől. |
| 32. | Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, amelyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai. |
| 33. | És háttal fordultak felém és nem arccal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására. |
| 34. | Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt. |
| 35. | És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék. |
| 36. | És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, amely felől ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt: |
| 37. | Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. |
| 38. | És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. |
| 39. | És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. |
| 40. | És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. |
| 41. | És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel. |
| 42. | Mert ezt mondja az Úr: amiképpen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképpen hozom rájok mind azt a jót, amiket én ő felőlök mondok. |
| 43. | És vesznek még mezőt e földön, amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, és odaadatik a Káldeusok kezébe. |
| 44. | Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr. |