1.	Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, akit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2.	Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3.	Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4.	És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5.	Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6.	És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7.	Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8.	Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9.	Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10.	Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11.	Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12.	A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.	Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.	Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.	Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.	Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.	A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.	Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.	A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.	Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.	Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.	Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.	Megtágultak köteleid, árbócfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.	És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.