| 1. | Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. |
| 2. | Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. |
| 3. | Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. |
| 4. | A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. |
| 5. | Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. |
| 6. | Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! |
| 7. | Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. |
| 8. | Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. |
| 9. | Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. |
| 10. | Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés. |
| 11. | Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, akik a napot látják. |
| 12. | Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. |
| 13. | Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett? |
| 14. | A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, ami reá következik. |
| 15. | Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, aki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. |
| 16. | Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? |
| 17. | Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? |
| 18. | Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mind ezektől megszabadul! |
| 19. | A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak. |
| 20. | Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék. |
| 21. | Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. |
| 22. | Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. |
| 23. | Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. |
| 24. | Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? |
| 25. | Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. |
| 26. | És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. |
| 27. | Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, |
| 28. | Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. |
| 29. | Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást. |