| 1. | Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből. |
| 2. | És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. |
| 3. | Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. |
| 4. | Az Úrhoz kiáltok, aki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől. |
| 5. | Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; |
| 6. | A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. |
| 7. | Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe. |
| 8. | Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő. |
| 9. | Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle. |
| 10. | Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt. |
| 11. | A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel. |
| 12. | Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket. |
| 13. | Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének. |
| 14. | És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott. |
| 15. | Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat. |
| 16. | És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától. |
| 17. | Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. |
| 18. | Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. |
| 19. | Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolom volt nékem. |
| 20. | Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem. |
| 21. | Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. |
| 22. | Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. |
| 23. | Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. |
| 24. | Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól. |
| 25. | Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. |
| 26. | Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. |
| 27. | A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. |
| 28. | Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. |
| 29. | Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. |
| 30. | Mert veled harci seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. |
| 31. | Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, akik ő benne bíznak. |
| 32. | Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? |
| 33. | Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. |
| 34. | Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. |
| 35. | Kezeimet harcra tanítja, Hogy az ércív karjaim által törik el. |
| 36. | Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem. |
| 37. | Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak. |
| 38. | Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. |
| 39. | Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el. |
| 40. | Mert te erővel öveztél fel engem a harcra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. |
| 41. | Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, akiket elpusztítottam én, |
| 42. | Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik. |
| 43. | Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket. |
| 44. | Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem. |
| 45. | Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek, |
| 46. | Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő. |
| 47. | Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája. |
| 48. | Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket. |
| 49. | Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. |
| 50. | Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek. |
| 51. | Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké! |