1.	Akkor előhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendős vala), királylyá tevék őt az ő atyja Amásia helyett.
2.	Ő építé meg Elótot, és csatolta ismét Júdához, minekutána Amásia király meghalt az ő atyáival egybe.
3.	Tizenhat esztendős korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálemből való.
4.	És az Úr előtt kedves dolgot cselekedék, amint az ő atyja, Amásia is cselekedett vala.
5.	És keresi vala az Istent Zakariás próféta idejében, aki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten;
6.	Mert kimenvén, hadakozék a Filiszteusok ellen; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését és az Asdód kerítését letöré, és építe városokat Asdódban és a Filiszteusok tartományában.
7.	És megsegéllé őt az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, akik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban.
8.	És adának az Ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az ő híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az ő hatalma;
9.	És építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen megerősítteté azokat.
10.	A pusztában is tornyokat épített, és sok kutat ásatott; mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a lapályon, és szántóvető szolgái, vincellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földművelést kedvelte.
11.	Uzziásnak hadakozó serege is vala, amely harcba mehetett csapatonként, amint megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja előljáró által Hanániás vezetése alatt, aki a király vezérei közül való.
12.	A családfők egész száma a hadakozó vitézek között kétezerhatszáz vala.
13.	És az ő kezök alatt levő hadakozó sereg háromszázhétezerötszáz harcosból állott, akik képesek valának megsegíteni a királyt ellenségei ellen.
14.	És készíttete Uzziás nékik, az egész sereg számára paizsokat, kopjákat, sisakokat, páncélokat, íveket és parittyába való köveket.
15.	Készíttete annakfelette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kőfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására. És az ő híre messzire elterjede; mert csudálatosan megsegítteték, míglen megerősödék.
16.	Mikor pedig ilyen módon megerősödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertőztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne.
17.	És beméne ő utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolcvanan, igen erősek.
18.	És ellene állának Uzziás királynak, és mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem leend az Úr Istentől.
19.	És megharaguvék Uzziás, akinek kezében vala a füstölő szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár előtt.
20.	És mikor tekintett volna ő reá Azáriás főpap, és vele mind a többi papok, láták a bélpoklosságot az ő homlokán; és elűzék őt onnét, sőt maga is sietett kimenni, mert az Úr megverte vala őt.
21.	És lőn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített házban bélpoklosan, mert az Úr házából kivettetett vala. És Jótám, az ő fia vala a király házában, aki ítélkezék az ország népe felett.
22.	Uzziásnak pedig első és utolsó dolgait megírta Ésaiás próféta, az Ámós fia.
23.	És meghala Uzziás az ő atyáival egybe, és eltemeték őt az ő atyáival a temetőbe, amely a királyoké vala, mert ezt mondják felőle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az ő fia.