Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 22. fejezet
1
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4
Pedig te szent vagy, aki Izráel dícséretei között lakozol.
5
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8
Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
10
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
11
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
12
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.
13
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
16
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
19
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
20
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
22
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
23
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
24
Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
25
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
26
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt.
27
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
28
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
29
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
30
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét.
31
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
32
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!