Biblia

1
Felele erre Jób, és monda:
2
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4
Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!
5
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz.
6
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét.
7
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10
Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14
Ímé, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz.
17
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.