Biblia
- 1
- Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;
- 2
- Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
- 3
- Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, amiképpen az Úr megmondotta néked.
- 4
- Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;
- 5
- Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
- 6
- Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!
- 7
- Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Égyiptom földéből, mindaddig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.
- 8
- Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.
- 9
- Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.
- 10
- Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, amelyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.
- 11
- És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;
- 12
- Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.
- 13
- Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
- 14
- Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!
- 15
- Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.
- 16
- És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, amelyet az Úr parancsolt vala néktek:
- 17
- Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.
- 18
- És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.
- 19
- Mert félek vala a haragtól és búsulástól, amelylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.
- 20
- Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.
- 21
- A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről foly vala alá.
- 22
- És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat.
- 23
- És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.
- 24
- Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket.
- 25
- És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.
- 26
- Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból.
- 27
- Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!
- 28
- Hogy ne mondja a föld népe, ahonnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, amelyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.
- 29
- Pedig ők a te néped és a te örökséged, amelyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!
