Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Bölcs Salamonnak példabeszédei » 21. fejezet
1
Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3
Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4
A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
5
A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
6
A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik.
7
Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8
Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9
Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10
Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
11
Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
12
Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13
Aki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
14
A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15
Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
16
Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17
Szűkölködő ember lesz, aki szereti az örömet; aki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18
Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
19
Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.
20
Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21
Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22
A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
23
Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24
A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, aki haragjában kevélységet cselekszik.
25
A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.
26
Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
27
Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28
A hazug bizonyság elvész; aki pedig jól figyelmez, örökké szól.
29
Megkeményíti az istentelen ember az ő orcáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
30
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31
Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!