| 1. | Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, |
| 2. | Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; |
| 3. | Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. |
| 4. | Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. |
| 5. | Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, |
| 6. | Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, |
| 7. | Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; |
| 8. | És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. |
| 9. | Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; |
| 10. | Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. |
| 11. | És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. |
| 12. | Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; |
| 13. | Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. |
| 14. | Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; |
| 15. | Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. |
| 16. | Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. |
| 17. | De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; |
| 18. | Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. |
| 19. | Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. |
| 20. | Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán szívén viselné dolgaitokat. |
| 21. | Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. |
| 22. | Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. |
| 23. | Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; |
| 24. | Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. |
| 25. | De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; |
| 26. | Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. |
| 27. | Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. |
| 28. | Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. |
| 29. | Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: |
| 30. | Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. |