Címlap

Biblia

Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 24. fejezet
1
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.
11
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14
És beszélgetének magok közt mindazokról, amik történtek.
15
És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!
26
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megirattak.
28
Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának.
34
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!
40
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.