Biblia
- 1
- Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala.
- 2
- Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
- 3
- Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
- 4
- Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
- 5
- Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
- 6
- És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
- 7
- Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
- 8
- És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:
- 9
- És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
- 10
- Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok:
- 11
- Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
- 12
- Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
- 13
- Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
- 14
- Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
- 15
- És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
- 16
- Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.
- 17
- Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
- 18
- Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
- 19
- Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
- 20
- De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
- 21
- Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
- 22
- Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.
- 23
- És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.
- 24
- Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
- 25
- És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
- 26
- Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
- 27
- Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
- 28
- Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
- 29
- Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
- 30
- Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
- 31
- Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.
- 32
- Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
- 33
- Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
- 34
- És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
- 35
- Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
- 36
- E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?
- 37
- Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.
- 38
- Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
- 39
- És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
- 40
- Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
- 41
- Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
- 42
- De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
