Biblia
- 1
- Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
- 2
- Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
- 3
- Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
- 4
- Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának.
- 5
- A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
- 6
- Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
- 7
- Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképpen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.
- 8
- Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harc a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?
- 9
- Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
- 10
- Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És akik gyalog jártok: mind énekeljetek!
- 11
- Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
- 12
- Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
- 13
- Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
- 14
- Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.
- 15
- És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.
- 16
- Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
- 17
- Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
- 18
- De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain!
- 19
- Királyok jöttek, harcoltanak; Akkor harcoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
- 20
- Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
- 21
- A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!
- 22
- Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
- 23
- Átkozzátok Mérozt mond az Úr követje, Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé.
- 24
- De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
- 25
- Az vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
- 26
- Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,
- 27
- Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
- 28
- Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: "Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
- 29
- Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
- 30
- "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
- 31
- Így vesszenek el minden te ellenségid, Uram! De akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
