Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 21. fejezet
1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3
Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.
19
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem;
28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, akik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31
Kicsoda veti szemére az ő útját, és amit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, amint számtalanok mentek el előtte.
34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.