1.	Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.	Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.	Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.	Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.	Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.	Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.
7.	Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.	A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.
9.	Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10.	Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11.	Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12.	Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13.	És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.
14.	És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.	Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
16.	Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.	Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.	Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.	Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.	Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.	Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
22.	Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
23.	János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
24.	Mert János még nem vetteték a tömlöcbe.
25.	Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
26.	És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! Aki veled vala a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27.	Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
28.	Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
29.	Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30.	Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
31.	Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
32.	És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33.	Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34.	Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35.	Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36.	Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.