| 1. | És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; |
| 2. | És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. |
| 3. | És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. |
| 4. | Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. |
| 5. | Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. |
| 6. | Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. |
| 7. | Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. |
| 8. | És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. |
| 9. | Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, |
| 10. | És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. |
| 11. | Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai. |
| 12. | Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig, |
| 13. | Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. |
| 14. | És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: |
| 15. | És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; |
| 16. | És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. |
| 17. | Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. |
| 18. | Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? |
| 19. | Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. |
| 20. | Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? |
| 21. | Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. |
| 22. | Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala. |
| 23. | Amint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala. |
| 24. | Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, amiatt, hogy ő ismeré mindnyájokat, |
| 25. | És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben. |