Biblia
- 1
- Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
- 2
- Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
- 3
- Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
- 4
- És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
- 5
- Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
- 6
- Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik.
- 7
- Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
- 8
- Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
- 9
- Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
- 10
- A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
- 11
- Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
- 12
- A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
- 13
- A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
- 14
- Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
- 15
- Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
- 16
- Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
- 17
- Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
- 18
- Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
- 19
- Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
- 20
- És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
- 21
- Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
- 22
- Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
- 23
- És Jézus a templomban, a Salamon tornácában jár vala.
- 24
- Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
- 25
- Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
- 26
- De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek:
- 27
- Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
- 28
- És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
- 29
- Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
- 30
- Én és az Atya egy vagyunk.
- 31
- Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
- 32
- Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
- 33
- Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
- 34
- Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
- 35
- Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
- 36
- Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
- 37
- Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
- 38
- Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
- 39
- Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
- 40
- És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala; és ott marada.
- 41
- És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János e felől mondott, igaz vala.
- 42
- És sokan hivének ott ő benne.
