| 1. | Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! |
| 2. | Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. |
| 3. | Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! |
| 4. | Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. |
| 5. | És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. |
| 6. | Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! |
| 7. | Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. |
| 8. | Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! |
| 9. | Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! |
| 10. | Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. |
| 11. | Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. |
| 12. | Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? |
| 13. | Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? |
| 14. | Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? |
| 15. | Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! |
| 16. | És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. |
| 17. | Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. |
| 18. | És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? |
| 19. | A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst láncot reá; |
| 20. | Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz. |
| 21. | Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? |
| 22. | Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; |
| 23. | Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; |
| 24. | Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: |
| 25. | Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. |
| 26. | Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. |
| 27. | Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! |
| 28. | Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! |
| 29. | Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. |
| 30. | Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; |
| 31. | De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! |