| 1. | És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába. |
| 2. | És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához. |
| 3. | Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez! |
| 4. | Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, akit elküldött az ő ura, az assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, amelyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, amely megvan! |
| 5. | Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. |
| 6. | És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái. |
| 7. | Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében! |
| 8. | Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harcolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult. |
| 9. | És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harcoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván: |
| 10. | Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe! |
| 11. | Hiszen te hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál? |
| 12. | Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, amelyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait? |
| 13. | Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva? |
| 14. | És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt. |
| 15. | És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván: |
| 16. | Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet. |
| 17. | Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, amelyeket izent az élő Isten káromlására! |
| 18. | Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, |
| 19. | És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. |
| 20. | És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül. |
| 21. | És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt: |
| 22. | Ez a beszéd, amelyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya; |
| 23. | Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen! |
| 24. | Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas cédrusait, válogatott ciprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe! |
| 25. | Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit. |
| 26. | Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?! |
| 27. | És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés! |
| 28. | Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. |
| 29. | Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, amelyen jövél! |
| 30. | S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. |
| 31. | Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. |
| 32. | Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt! |
| 33. | Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene. |
| 34. | Az úton, amelyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. |
| 35. | És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért! |
| 36. | Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolcvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának! |
| 37. | Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében. |
| 38. | És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette. |