1. |
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, akit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. |
2. |
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! |
3. |
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. |
4. |
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. |
5. |
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. |
6. |
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. |
7. |
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. |
8. |
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! |
9. |
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. |
10. |
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! |
11. |
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. |
12. |
A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. |
13. |
Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! |
14. |
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? |
15. |
Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: |
16. |
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. |
17. |
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. |
18. |
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? |
19. |
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. |
20. |
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; |
21. |
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, amelyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. |
22. |
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! |
23. |
Megtágultak köteleid, árbócfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. |
24. |
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. |