| 1. | Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit! |
| 2. | S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, akinek hitelez; |
| 3. | Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet. |
| 4. | Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. |
| 5. | A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. |
| 6. | Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg. |
| 7. | Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek. |
| 8. | Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a citerának vídámsága megszünt. |
| 9. | Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak; |
| 10. | Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet! |
| 11. | Az utcákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött. |
| 12. | A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu. |
| 13. | Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult. |
| 14. | Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől. |
| 15. | Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét. |
| 16. | A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek. |
| 17. | Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! |
| 18. | És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és aki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai. |
| 19. | Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; |
| 20. | Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé! |
| 21. | És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön: |
| 22. | És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak. |
| 23. | És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen. |