1. |
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. |
2. |
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; |
3. |
Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. |
4. |
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. |
5. |
De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. |
6. |
Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. |
7. |
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. |
8. |
És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: |
9. |
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. |
10. |
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. |
11. |
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. |
12. |
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: |
13. |
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. |
14. |
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. |
15. |
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. |
16. |
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. |
17. |
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. |
18. |
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. |
19. |
Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. |
20. |
Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. |
21. |
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. |
22. |
Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének. |
23. |
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. |
24. |
Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: |
25. |
Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. |
26. |
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! |
27. |
Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! |
28. |
Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. |
29. |
És vala Noé egész életének ideje kilencszáz ötven esztendő; és meghala. |