| 1. | Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. |
| 2. | És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. |
| 3. | S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. |
| 4. | És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó. |
| 5. | És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. |
| 6. | És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala. |
| 7. | És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala. |
| 8. | Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak. |
| 9. | Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. |
| 10. | A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. |
| 11. | És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. |
| 12. | És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. |
| 13. | És lőn, hogy amiképpen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá. |
| 14. | Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne. |
| 15. | És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. |
| 16. | És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van. |
| 17. | Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján. |
| 18. | És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. |
| 19. | S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. |
| 20. | És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. |
| 21. | És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék. |
| 22. | És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. |
| 23. | És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után, |
| 24. | És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem. |
| 25. | És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. |
| 26. | A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. |
| 27. | A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. |
| 28. | Ez az amit mondék a Faraónak, hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak. |
| 29. | Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban. |
| 30. | Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet. |
| 31. | És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. |
| 32. | Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. |
| 33. | Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé. |
| 34. | Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben. |
| 35. | És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg, |
| 36. | És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. |
| 37. | És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak. |
| 38. | Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van? |
| 39. | És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. |
| 40. | Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. |
| 41. | Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. |
| 42. | És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába. |
| 43. | És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén. |
| 44. | És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén. |
| 45. | És nevezé a Faraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére. |
| 46. | József pedig harminc esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét. |
| 47. | És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést. |
| 48. | És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be. |
| 49. | És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala. |
| 50. | Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya. |
| 51. | És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát. |
| 52. | A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén. |
| 53. | Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Égyiptomnak földén. |
| 54. | És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér. |
| 55. | De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt míveljétek. |
| 56. | És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén. |
| 57. | És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön. |