| 1. | Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. |
| 2. | És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. |
| 3. | Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. |
| 4. | És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. |
| 5. | Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. |
| 6. | És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? |
| 7. | Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. |
| 8. | És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. |
| 9. | És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? |
| 10. | Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. |
| 11. | Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. |
| 12. | Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. |
| 13. | Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. |
| 14. | Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. |
| 15. | És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál. |
| 16. | És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. |
| 17. | És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. |
| 18. | És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. |
| 19. | Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Cilla. |
| 20. | És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. |
| 21. | Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. |
| 22. | Cilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát. |
| 23. | Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Cilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. |
| 24. | Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. |
| 25. | Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. |
| 26. | Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. |