| 1. | És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala. |
| 2. | És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. |
| 3. | És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek. |
| 4. | És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak. |
| 5. | Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala. |
| 6. | És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala. |
| 7. | De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. |
| 8. | És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támassz magot bátyádnak. |
| 9. | Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon. |
| 10. | És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is. |
| 11. | És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. |
| 12. | Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába. |
| 13. | Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére. |
| 14. | Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl. |
| 15. | Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orcáját. |
| 16. | És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám? |
| 17. | És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? |
| 18. | És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. |
| 19. | Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. |
| 20. | És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. |
| 21. | És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő. |
| 22. | Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre felavatott parázna nő. |
| 23. | És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt. |
| 24. | És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg. |
| 25. | Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálca. |
| 26. | És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé. |
| 27. | És lőn az ő szűlésének idején, ímé kettősök valának az ő méhében. |
| 28. | És lőn, hogy szűlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. |
| 29. | De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek. |
| 30. | És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak. |